Szóval miért is írnék blogot?
Miért olyan nehéz írni? Érdekes kérdés, amit talán sokan tettek már fel, de a nagy többség bele sem gondol. Én inkább arról hallok akár a családom, akár más társaságok körében, hogy az írás egy olyan munka, amit bárki könnyedén képes csinálni (ismerős, a „rohadt firkász kifejezés”, vagy az, hogy az „újságírok megint okoskodnak”? Nem baj, ha nem). Ez egy alapvető tévedés. Jó szöveget megfogalmazni éppen úgy művészet, mint festeni vagy komponálni. Az egyetlen dolog ami megkülönbözteti ezektől a művészeti ágaktól az írást, hogy körmölni a mindennapi kommunikációban is szükséges. Talán éppen ezekből adódik az a félreértés is, hogy szinte mindenki azt hiszi hogy tud írni. Köztük én is.
Szóval miért is írnék blogot? Mármint a fecsegésen kívül.
Amióta csak elkezdett véleményem alakulni a világról, igyekszem leírni érzéseimet gondolataimat inkább kevesebb sikerrel. Évek óta amikor felmerül a kérdés: „Te mit csinálnál, hogyha nem kéne pénzt keresned és tényleg azzal foglalkoznál amivel akarsz?” az volt a válaszom, hogy „Írnék”. Természetesen a korai szakaszokban szorgalmasan írogattam is és azon gondolkodtam, hogy mi lenne a leírandó könyvem fő témája, milyen szereplők lennének benne, füzetszámra gyártottam az első fejezeteket, valamint a kínrímekből farigcsált verseket is (ez a műfaj rövidebb jellegéből adódóan kevesebb figyelmet igényelt, így nem fenyegetett az, hogy nem érek a végére). Idővel el kellett jönnie a felismerésnek, hogy rájöjjek, hogy sem elég koncentrált sem elég tehetséges nem vagyok ahhoz, hogy ebből megélhetést csináljak. Így mondtam le az írásról, amitől az egyetemi beadandók csak még inkább elvették a kedvemet.
Szóval most már tényleg mi a francért is akarok én blogot írni?
Egyszerű terápiás céllal. Mert az írás és a gondolkodás az emberi természet alapkövei és olyan dolgok, amelyeket a mai világban divatos elvesző értékeknek nevezni. Én ezt a két művészetet szeretném egyszerre űzni, miközben a saját egzisztenciámat kívánom igazolni, azzal hogy másokra erőltetem kiforratlan véleményemet, mint oly sok véleményvezér. Csak viccelek. Tudom, hogy senkit nem érdekel a véleményem. Nem baj. Én attól még elmondom, mit gondolok az eseményekről. Mert gondolkodni jó.
Mert írni jó
